Városok, Falvak Szövetsége

Város Hajdú-Bihar megyében, a Berettyóújfalui kistérség központja.

Története a legősibb időkre nyúlik vissza, erről régészeti leletek sokasága tanúskodik. A környék az ókor óta lakott, a késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami az Alföld első kultúráját, a Körös-kultúra népét jelzi. A vaskorban a szkíták, szarmaták, majd a kelták, utána a hunok hódították meg. A honfoglalás után több kisebb település állt a területen, ahol félnomád gazdálkodás zajlott. A honfoglalók legjelentősebb emléke a herpályi kolostor és a ma is álló torony.

A honfoglalás után Berettyóújfalu mai helyén és határában 14-15 falu alakult ki, Herpály központtal. A települések első írásos említése a 13. században történik a Váradi Regestrumban. Berettyószentmárton vám- és pénzszedőhely, Mátyás király 1481-ben vásártartási jogot adományoz a településnek. Herpály falu egy 1418-ban keletkezett birtokmegosztó oklevél szerint négy utcával bírt. A falu becsült lélekszáma nem haladta meg a háromszáz főt. Jelentőségét növelte a 12. században épített háromhajós nyugati toronypárral felépült román stílusú kolostor. A falu és a kolostor két ízben pusztult el. Az épület sorsáról a tatárjárást követően nem maradt fenn írásos emlék, de a 19. század első felében a falak magassága még 8-12 méter volt. Mind a két tornya állt egészen addig, míg a helyi földbirtokos az életveszélyessé váló északi tornyot el nem bontatta. A téglákat felajánlotta a református templom orgonaalapjának felépítésére.

Herpály siralmas krónikája 1658-ban kezdődött, amikor a törökök oldalán harcoló krími tatárok felégették a Berettyó-völgyet, de ha nem is pusztultak el teljesen ezek a települések, az 1660-as Szejdi-dúlás végképp elűzte az itt lakókat. Berettyóújfalu 1608. május 23-án Báthory Gábor fejedelemtől nyert hajdúkiváltságot, de ezt a privilégiumát a század végére elveszítette. A herpályi toronyromot a helybeliek csonkatoronyként emlegetik. A déli torony 1854 óta magányosan mered az égre. Az 1970-es és 1980-as évek régészeti feltárásai során részben sikerült rekonstruálni az alapokat, ezek a toronnyal együtt ma is megtekinthetők.

A 19. század közepén elkezdődött a Berettyó szabályozása, jelentősen megváltoztatva a táj arculatát: megszűnt vízi világ és visszahúzódott a mocsár, a Sárrét. 1858-ban átadták a Püspökladány–Nagyvárad-vasútvonalat, ez további lendületet adott a gazdaság fejlődésének. A település 1920 és 1940, valamint 1945 és 1950 között Bihar vármegye székhelye volt, mivel a trianoni békeszerződés alapján Nagyvárad Romániához került. Faluváros, ahogy a helyi irodalmi élet kiemelkedő alakja, Nadányi Zoltán költő nevezte. Új megyeháza, polgári iskola, kórház, leventeház, tisztviselőtelep épült az 1920-as években. Városi rangot 1978-ban kapott. Vonzáskörzete ma is nagy, fontos gazdasági és kulturális centrum. Öt középiskolája miatt igazi diákváros, területi kórháza pedig jelentős egészségügyi központ.

Az 1950-es megyerendezés során Bihar megye beolvadt az ekkor létrehozott Hajdú-Bihar megyébe, ezzel Berettyóújfalu megyeszékhely szerepe is megszűnt. 1970-ben hozzácsatolták a Berettyó másik oldalán lévő Berettyószentmártont, és 1978-ban városi rangot kapott.

A város délnyugati részén éves szinten 680 Mwh villamosenergia termelésére képes naperőművet adtak át 2015-ben, amely 240 háztartás energiaszükségleteit képes fedezni. Az elmúlt évtizedekben a térségben egyedülállónak számító fejlesztéseken ment át, amelyek megalapozták, hogy Berettyóújfalu ma is büszkén viselhesse a Biharország fővárosa címet.

Herpályi csonkatorony
Bihari Múzeum
Zsinagóga Kultúrtér
Bihar Termálliget Strand- és Termálfürdő
Két olimpiai emléktölgy
Makk Kálmán Mozi
Liszt Ferenc orgonája a reformátum templomban

A Nemzeti értéktár települési értéktárának elemei között:
A Bihari Múzeum gyűjteménye
Bihari rátétes cifraszűr
Bihari Népművészeti Egyesület

Kölyök Fesztivál
Házak-Tájak-Ízek Fesztivál
Berettyó Nemzetközi Néptáncfesztivál
Nyári Művészeti Fesztivál