Városok, Falvak Szövetsége

Nagyközség Hajdú-Bihar megye délkeleti részén, Berettyóújfalutól 25 km-re. A Sebes-Körös és a román határ közelében fekszik.

A honfoglalás után a vidéket a Borsa és a Vata nemzetség népesítette be. Az erdővel borított tájat a letelepedettek nem vették teljesen birtokba. A lakott területek a királyi család magánbirtokai lettek. A 11. századi pogánylázadás során a vidék Vata táborához csatlakozott.

Első írásos említése 1214-ből való a Váradi Regestrumban, amikor a váradi tüzespróbára ítéltek között apáti lakos is szerepelt.

A település fejlődését a tatárok betörése szakította meg. Kadán hadai elpusztították a községet. IV. Béla a pusztulás után pásztorkodó kunokat telepített a vidékre. A tatárdúlás után a Borsa nemzetséghez tartozó Tamásfiak seregei feldúlták a község területét. Az Árpád-ház kihalása után Kopasz bán hadai felégették a területet, az öldöklést a debreceni Dózsa ispán állította meg.

1221-ben, a Váradi Regestrum Apathi, Apathy néven tordai birtokként említette a községet. Az Anjou korszak időszakát az 1347-50 között dúló pestisjárvány szakította meg. A 14. századtól a Csákyak birtokolták a Körösszegi uradalom részeként, egészen a 19. század végéig, mások szerint a 20. század elejéig.

1471-ben a törökök sikertelenül ostromolták Váradot, Ali szendrői bég martalócai pedig végigdúlták a községet. A török pusztítás után a lakosság a közeli erdőben és nádasokban élt, a vidék hosszú ideig lakatlan volt. I. Mátyás király halála után az adóterhek emelkedése miatt tiltakozó apáti jobbágyok csatlakoztak a Dózsa-féle parasztfelkeléshez, s részt vettek abban a csatában, ahol a jobbágyhad elfoglalta a körösszegi várat. Szapolyai János temesvári győzelme után a királyi csapatok Bihar váránál megsemmisítették a megye felkelőit, köztük sok apáti lakost is.

Az Apáti nevet az egykori tordai apátságról, a Körösszeg előnevet az uradalom várától kapta. A tordai apátság után Kopasz László nádor kapta meg a Körösszegi uradalmat, amelynek Apáti ekkor már része lehetett. A község lakói a 16. század elején a földesuruktól katonai szolgálat fejében mentességet kaptak a jobbágyterhek hordozása alól.

Gyula várának 1566-os elfoglalása után Körösszegapátiban többször megfordultak az élelmet szerző janicsárok. A támadások miatt egyre több lett az elhagyott porta. A lakosság örömmel állt Bocskai István zászlaja alá. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György ideje alatt béke volt a területen.

1660-ban a török-tatár seregek elfoglalták Váradot, és egyidőben a falut is feldúlták. A 16. század végén és a 17. század elején többször ismétlődő török támadások pusztításai a körösszegi uradalmat elnéptelenítették. A század második felében ismét kicserélődhetett Apáti lakossága, mert az 1692-es összeírás nevei eltérőek az 1635 és 1641-ben feljegyzettekétől. A császári seregek 1691-ben foglalták vissza Váradot. A háborús idők elmúltával megszűnt a község szabados állapota, a későbbi összeírásokban jobbágyokként szerepeltek a lakosok.

A község a 17. században református hitű magyarokból állt.

A török kiűzése után a Habsburg császár zsoldosai sarcolták a megmaradt lakosságot. Ezért a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kitörésekor többen Bóné András seregéhez csatlakoztak.

1710-ben és 1738-ban pestisjárvány pusztított. A lakosság pótlására a Csáky-család a belényesi hegyekből román lakosságot telepített be.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt többen csatlakoztak a honvédek seregéhez. A piski csatában estek át a tűzkeresztségen és részt vettek Orsovánál a csatában. A szabadságharc bukása után Szalai István apáti lakos követte Kossuthot a törökországi száműzetésbe.

1850-ben árvíz rombolta le a házakat. A védekezéshez a templomokat a legmagasabb pontra építették, és köréjük a házakat. 

1894-ben a Csáky birtokról Tokai István apáti lakos felügyelete alatt a párizsi világkiállításra szállított magyar címeres szarvasmarha díjat nyert.

Az I. és a II. világháború ideje alatt számos körösszegapáti halt hősi halált a hazáért. Hősiességüket a templomkertben emlékmű őrzi. A háborúk után a fejlődés megszakadt és a falu lassan kiürült. 1948-ban a kommunista hatalom államosította az egyházi iskolákat, ezzel az évszázados oktatási hagyomány megszűnt.

Az 1990-es rendszerváltás újabb csapást hozott a községre. A termelőszövetkezet csődben volt, a magángazdasághoz nem volt elegendő tőke, szellemi kapacitás, amelyeknek segítségével új irányt lehetett volna kezdeni.

A település jellege évszázadok óta mezőgazdasági. Az elmúlt évtizedben a kormány támogatásának és a számos beruházásnak köszönhetően megindult a község fejlődése, az épületek és közterek felújítása.

2013-ban nagy felháborodást okozott, hogy a román ortodox templom udvarán felállították a magyarellenes szent Andrei Șaguna román ortodox püspök szobrát.

Református templom
Református gyülekezeti ház és parókia
Körösszegi vár
Apáti Ízek Kereskedőház
Belecz-tározó

Kun László Fesztivál