Városok-Falvak Szövetsége

országhatárokon átnyúló kulturális kapcsolat

“Derecske: Nagyközség, Bihar vármegye derecskei járásban, a Kállóér mellett, (1910-ben) 1942 házzal és 9286 magyar lakossal, járási szolgabírói hivatal és járásbíróság székhelye. Van telekkönyve, takarékpénztára, többféle egyesülete, 3 gőzmalma, 2 téglagyára, vasúti állomása, posta-, távíró- és telefonhivatala. Termékeny határa 10.320 hektár. Közelében nagy sziksós tó van, melynek kiszáradása után szódát nyernek. Régebben nagy szódagyár volt itt. A Derecskénél elfolyó Kék-Kálló patakban 1755-ben szép gyöngykagylókat találtak.”

Révai Nagy Lexikona

A települést 1291-ben említi első ízben írásos forrás, ami a váradi püspökség tizedösszeírásából való.

Derecske ősrégi közösség; a XVI. században szabad hajdúváros volt, melynek Bocskay fejedelem kiváltságokat adott. Ezeket Rákóczi György 1631-ben megerősítette. Ez időben 1000 hajdút telepítettek ide. Késobb Esterházy Pál az elmaradt nádori fizetés fejében kapja meg birtokul Derecskét, jogait azonban csak a Rákóczi-féle szabadságharc után tudja érvényesíteni, mert a kiváltságaiktól megfosztott hajdúk nem akartak belenyugodni sorsuk változásába. A törökök 1659-ben és 1693-ban feldúlták. I. Lipót a hajdúk szabadalmait megvonta tőle és a kassai királyi kamara fennhatósága alá helyezte Derecskét. 1706. okt. 19.-én Rabutin császári vezér tartózkodott itt. való. A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Derecskén tartózkodott hosszabb ideig gróf Széchenyi István, mint huszárkapitány. Itt volt az Esterházy család egyik főuradalmának székhelye. Közelében van a Konyári sóstó.

A 18-19. századi fejlődése sokkal dinamikusabb, mint a környező településeké. Ennek köszönheti mezővárosi rangját, művelődésben, kereskedelemben, kultúrában betöltött egyfajta centrum szerepét.

Külön figyelmet érdemel, hogy a település évszázados iskoláztatási hagyományokkal rendelkezik. A Református Egyház a XVII. század közepétől elemi iskolát működtet a településen. 1862-1872 között hatosztályos gimnázium is létezik a településen.
A II. világháború igazi megpróbáltatásai 1944. októberében érték el a községet. 1948-ban a lakosság meghaladta a 10 ezer főt, és jelenleg is közel ennyien lakják.

A 60-as évektől átalakul a település képe, a régi, jellegzetes, méltóságot sugárzó klasszicista tornácos, módos parasztházak eltűnnek Derecske utcáiból. Az egymást gyorsan váltó építési divatok meglehetősen eklektikussá teszik az 1991-ben ismét városi rangot kapott település arculatát.

Átalakult a település centruma is, megjelennek az emeletes házak, bérházak, társasházak. Rendkívül kevés a műemléki, vagy műemlék jellegű épület. Ezek közé tartozik a város főterén álló református templom, a későbarokk stílusú katolikus templom, a katolikus parókia 17. századi épülete, a két évszázadon át a református egyház fiúiskolájaként működött emeletes épület. A település gazdasági életét kedvezően befolyásolja Debrecen közelsége, a 47-es főút (M47) melletti fekvése, a helyi kisiparosok, vállalkozók működése.

Derecske a városi rang elnyerését követően, az 1990-es években igyekezett visszaszerezni a korábban elvesztett kistérségi szerepét. Ezekben az években épült a mentőállomás, a sportcsarnok, a krízisház, és megvalósult az itt lakók régi óhaja, rendőrőrs is van a városban.

Derecske az 1990-es évek végére a legvirágosabb bihari településsé vált. Derecskei sétáink során megállapíthatjuk, hogy a városban viszonylag sok régi paraszti épület őrzi a XIX. század népi építészetének jegyeit. Oktatási, kulturális intézményei – gimnáziuma, általános iskolája, óvodái, Művelődési Háza, Városi Könyvtára – biztosítja a város szellemi igényeinek kielégítését.

Számtalan programmal várják a vendégeket. Minden január utolsó hétvégéjén tartják a derecskei borversenyt – családias hangulatban, a környék szőlőtermelőinek részvételével. Május utolsó hétvégéjén nemzetközi kórustalálkozónak ad otthont a református templom. Júniusban szervezik a művésztelepet, amely az országban egyedülálló módon, elsősorban a sokszorosító grafika műhelye. A környéken kiváló vadászterepek találhatók, gyakran keresik fel a külföldiek is a helyi vadásztársaságot. A földesi útfélen, a kiserdei víztározó a horgászok kedvelt helye. A tavat övező Kiserdő védett természeti érték.