Városok-Falvak Szövetsége

országhatárokon átnyúló kulturális kapcsolat

Hajdúböszörmény egy város Hajdú-Bihar megyében, a Hajdúböszörményi kistérségben. Az ország negyedik legnagyobb települése területi nagyság szerint.

A Nyírség és a Hajdúság találkozásánál fekszik. Közúton Debrecen és Miskolc felől egyaránt a 35-ös főúton közelíthető meg; Budapest irányából az M35-ös autópályán, vonattal pedig a Debrecen-Tiszalök vonalon.

Külterületi lakott helyei: Bodaszőlő, Pród, Rét, Telekföld, Vid és Zelemér.

Hajdúböszörmény a Hajdúság legnagyobb városa. A terület az őskor óta lakott. A városi múzeumban népvánsorlás-kori leleteket őriznek.

A város a nevét a hajdúkról és a böszörményekről kapta. A böszörmények muzulmán vallású bolgár-török nép, akik a honfoglalókkalegyütt érkeztek a vidékre. Az Árpád-korban a böszörmények kereskedelemmel foglalkoztak, de a tatárjáráskor kipusztultak. Magát a települést 1248-ban említik először, Nagyböszörmény néven. A 14. században a debreceni uradalomhoz tartozott, 1410-ben mezőváros. 1405-ben Zsigmond királyhoz tartozott, azután Brankovics György szerb fejedelem birtokába jutott, majd Mátyás királyra és Corvin Jánosra szállt át a birtok.

A hajdú előtagot a város a hajdúkról kapta, akik támogatták Bocskai István szabadságharcát. Bocskai nekik adományozta Kálló várost, ahol azonban nem tudtak letelepedni. 1609-ben Báthory Gábor Böszörményben telepítette le a hajdúkat, ők hozták létre a Hajdúkerületet a hat hajduvárossal, amelynek Hajdúböszörmény lett a székhelye. Ez közigazgatási egységként 1876-ig állt fenn, ekkor alakult meg Hajdú vármegye.

A Bach-korszakban, amikor Magyarországot beolvasztották a Habsburg Birodalomba, a város német nevet kapott, ami Wütender Armenier lett. Ez téves, komikus “szó szerinti fordítás” eredménye, ami magyarul azt jelenti, hogy “bősz örmény”.

A város a mai napig őrzi a középkori gyűrűs településszerkezetet. A külső gyűrű, az árokkal és palánkkal megerősített kertség védte, a városközpontban az erődített templom állt. A 18. századra a kertségek lakónegyedekké váltak.

 

 

A 19. századbeli városrendezéskor alakult ki a mai főtér.


Látnivalók

Hajdúböszörmény műemlékei sokat elárulnak a város múltjáról. Az egyik legértékesebb emlék maga a város településszerkezete. Kevés olyan város található világszerte, amelyik szerkezetében, struktúrájában olyan híven, olyan szép egymásra rétegződöttségben viselné magán sok évszázados fejlődésnek nyomait, mint Hajdúböszörmény.

A Városháza épülete késő eklektikus stílusban, Dobay Károly tervei alapján épült 1907 ben, s a régi megyeházák formai hagyományait követi. A Városházával szemben található az egykori Hajdúkerületi székház, mely a megye legrégibb középülete.

Ma a Hajdúsági Múzeumnak és a városi bíróságnak ad otthont. A múzeum impozáns díszudvara nyaranta zenei és kulturális rendezvények színtere.

Két jelentős szobrot is láthatunk a főtéren az egyik a Bocskai-szobor ma már a város jelképe. A másik szobor a Táncoló hajdúk. A táncoló hajdúkatonákat ábrázoló, hétalakos kompozíció a hét hajdúvárost, Nánást, Szoboszlót, Dorogot, Böszörményt, Vámospércset, Polgárt, Hadházt szimbolizálja.

A Bocskai téren találjuk még a Bocskai István Gimnázium romantikus stílusú épületét, melynek helyén álló “oskolában” már 1621-ben tanítás folyt, a debreceni Református Kollégium partikulájaként. A főtér déli oldalán továbbhaladva a város művelődésében meghatározó szereppel bíró két épületet találunk. Az egyik a Kertész László Városi Könyvtárnak a másik a Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Háznak ad otthont.

Kálvin téren látható Böszörmény monumentális református temploma, amely a 19. század végén, a késő eklektika stílusában épült. A Kálvin téri református templom városképi szempontból is jelentős, falai között aktív hitélet folyik.

Templomaink között meg kell említeni a város legrégibb műemlékét, a Zeleméren található középkori templommaradványt, a Zeleméri csonkatornyot.

Neolitkori mesterséges halmon, késő gótikus stílusban épült, s első említése 1332-ből származik. A templomromhoz és a környező területekhez számos monda fűződik.

A népi építészet emlékeit őrzi a Hajdúböszörményi Tájházak épületegyüttes a Polgári utca egyik zugában. A házak a 18. század vége és 19. század közepe között épültek, melyeket az 1970-es években újítottak fel.

Hasonló jelentőségű a közelben lévő plár Miklós emlékház, mely 1853-ban épült. A népi műemlékben a Hortobágy és a Hajdúság festőjeként ismert művész emlékkiállítása tekinthető meg.

Különleges településszerkezetével, páratlan szépségű főterével, színes kulturális és szórakoztató rendezvényeivel, fesztiváljaival várja az idelátogatókat. A városnézés alkalmával megismerkedhet a “hajdúk fővárosának” nevezetességeivel. Hajdúböszörményben a kézművesség nagy hagyományokkal rendelkezik. A népi iparművészek legtöbbje “beleszületett” a szakmájába. A vendégeknek lehetőségük nyílik megismerkedni Hajdúböszörmény kézműveseivel is.

A gazdag történelmi múlttal rendelkező város a látnivalók mellett számos programmal is várja az idelátogatókat. A hely idegenforgalmát meghatározó értéke a Bocskai Gyógyvíz. A városban járva ismerje meg Hortobágy csodálatos állatvilágát és természeti értékeit Magyarország első nemzeti parkjában, amely mára a Világörökség része.

Nevezetességei

Épületét 1864-ben emelték romantikus stílusban Vecsey Imre debreceni építőmester tervei alapján, az előtte levő parkban a visszaállított országzászló látható.

  • Városháza
  • Táncoló hajdúk szobra (Bocskai tér) Kiss István alkotása
  • Bocskai szobor (Holló Barnabás szobrászművész alkotása)
  • Hajdúböszörményi Városi Fürdő

Hajdúböszörmény honlapja

Hajdúböszörmény a Hajdúság legnagyobb városa. A terület az őskor óta lakott. A városi múzeumban népvándorláskori leleteket őriznek.

A város a nevét a hajdúkról és a böszörményekről kapta. A böszörmények muzulmán vallású bolgár-török nép, akik a honfoglalókkal együtt érkeztek a vidékre. Az Árpád-korban a böszörmények kereskedelemmel foglalkoztak, de a tatárjáráskor kipusztultak. Magát a települést 1248-ban említik először, Nagyböszörmény néven. A 14. században a debreceni uradalomhoz tartozott, 1410-ben mezőváros. 1405-ben Zsigmond királyhoz tartozott, azután Brankovics György szerb fejedelem birtokába jutott, majd Mátyás királyra és Corvin Jánosra szállt át a birtok.

A hajdú előtagot a város a hajdúkról kapta, akik támogatták Bocskai István szabadságharcát. Bocskai nekik adományozta Kálló várost, ahol azonban nem tudtak letelepedni. 1609-ben Báthory Gábor Böszörményben telepítette le a hajdúkat, ők hozták létre a Hajdúkerületet a hat hajduvárossal, amelynek Hajdúböszörmény lett a székhelye. Ez közigazgatási egységként 1876-ig állt fenn, ekkor alakult meg Hajdú vármegye.

A Bach-korszakban, amikor Magyarországot beolvasztották a Habsburg Birodalomba, a város német nevet kapott, ami Wütender Armenier lett. Ez téves, komikus “szó szerinti fordítás” eredménye, ami magyarul azt jelenti, hogy “bősz örmény“.

A város a mai napig őrzi a középkori gyűrűs településszerkezetet. A külső gyűrű, az árokkal és palánkkal megerősített kertség védte, a városközpontban az erődített templom állt. A 18. századra a kertségek lakónegyedekké váltak.

A 19. századbeli városrendezéskor alakult ki a mai főtér.