Városok-Falvak Szövetsége

országhatárokon átnyúló kulturális kapcsolat

MátraderecskeMátraderecske több mint 600 éves palóc település, amely a Mátra északi peremén Budapesttől mintegy 120 km-re Heves megyében helyezkedik el.

A település története

Neve az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben De Recske alakban, majd egy 1479. évi oklevélben merül fel. A XVI. században Perényi Péter, majd Országh Kristóf bírta. Török pusztítás folytán 1552-től 1576-ig néptelen. 1603-tól egyik fele Rákóczi birtok, másik fele köznemeseké. 1683 és 1686 között ismét elpusztult, 1689-ben csupán egyetlen jobbágytelek volt népes.1701-től Althan és Aspremont, 1740-től Grassalkovics Antal bírja; 1776 és 1824 között Orczy, 1825-től Kaan és Ullmann bérli, 1847-ben felerészét gróf Károlyi György vásárolja meg, másik fele továbbra is köznemesek birtokában marad.

A magyar-német népességetnikai vizsgálat Mátraderecskén történt, mivel ez a Palócföld egyik legjellegzetesebb etnikai települése. Az Aba nemzetség Debrei néven említett ága e területen a XIII. században szervezte meg a családi uradalmat és a község ennek lehetett része. A község lakói palócok, akiket már csak a palóc beszédjükről lehet felismerni.

Mátraderecske nevezetessége a Kanázsvár, amely az 1300-as években épült, a tatárjárás után. Nevét a várkapitányról, Kanázsvár Istvánról kapta. A török hódítás idején a siroki vár elfoglalása után a várat a magyarok harc nélkül feladták. A vár a recski grófi kastéllyal volt összekötve kb. 500 m-es földalatti folyosóval. A grófi család veszély esetén ide menekült. Az építmény egy őrtoronyból és az azt körbevevő kőkerítésből állott. Hadászati jelentőségét a meredek hegyoldal adta. Ma már csak az őrtorony falmaradványa látható.

A községben található templom már a harmadik. Az elsőt tűzvész, a másodikat a törökök pusztították el. Az újabb templomot az 1700-as évek végétől 1804-ig építették és a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel.

A községben már az 1800-as évek végén téglaégetés volt. Ezek után téglagyár épült, amely az idők folyamán korszerűsödött. Ma már Leier-Hungária Kft. néven ismert. Első tulajdonosának, Bell Miklósnak köszönheti a település a plébániát és a „régi” iskolát, amelyet Római Katolikus Elemi Népiskolának hívtak.

A település infrastruktúrája fejlett. 1970-től ivóvízhálózat, 1986-1987-ben gázhálózat, 1992-ben telefon, 1998-ban pedig a szennyvízhálózat került kiépítésre.

Érdekességként említést érdemel, hogy a községben történt régészeti kutatások során a talajból mamut leletek is előkerültek, melyek ma a gyöngyösi Mátra Múzeumban láthatók.

Mátraderecske testvértelpülései Nagyharsány, Derecske, a romániai Gyergyószárhegy és a szlovákiai Nyékvárkony.

Nevezetességek:

Mátraderecske idegenforgalmi nevezetessége a Kincses Strandfürdő. Az itt található termál-gyógyvíz főként reumatikus betegségek kezelésére alkalmas. Először 1965-ben végeztek kutató fúrást, amely során 800 méter mélységből 15 méter magasra 38 C-os melegvíz tört fel. A falu összefogásával egy medence épült, amely később háromra bővült. A strand környékén hétvégi házak épültek, ahol közel háromszáz üdülőben az ország minden pontjáról érkeznek ide pihenni vágyó emberek. Mátraderecske 1986-ban üdülőkörzetté lett nyilvánítva, így részévé vált Parádfürdő, Parád és Parádsasvár idegenforgalmi és pihenő körzetének.

A község legújabb nevezetessége a Magyarországon egyedülálló szén-dioxid szárazfürdő, mely jelentősen hozzájárul az ország érbetegeinek, egyes reumatológiai kóresetek színvonalas ellátásához, rehabilitációjához. A település északi részén már régen felfigyeltek a lakosok a földből feláramló nagy töménységű szén-dioxid jelenlétére. Azt azonban, hogy ez a gáz gyógyításra is használható, 1992-től kezdték a tudósok és szakértők vizsgálni. Az Egészségügyi Minisztérium Országos Gyógyhely – és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósága a természetes módon feláramló szén-dioxid gázforrás gázát 1999-ben gyógygázzá, a megépült létesítményt pedig 2006-ban gyógygázfürdő intézménnyé minősítette.

Értékek:

A Mátraderecskei Hagyományőrző Népdalkör a jelenlegi felállásban 29 éve működik. Megalakulásuk története sokkal régebbi múltra tekint vissza. Elődeik, a Mátraderecskei Asszonykórus az 1970-es évek elején, a Pávakörök idején alakult. Az egykori kórus tagjaiból már kevesen élnek, de sokuk lánya, menye, egyéb rokona tagja a jelenlegi népdalkörnek. Elhivatott képviselői és hagyományőrzői a palóctáj dalainak, a palóc szájhagyománynak és nem utolsósorban a gyönyörű, színpompás népviseletnek, amelynek minden részletét korhűen őrzik. Viseletük legendásan kiemelkedő darabja az arany csipke fejdísz. A népdalkör 25. évfordulójának tiszteletére – szintén eredeti hímzés-és szabásminták felhasználásával – új népviselettel gazdagodtak, amelyet a Hevesi Háziipari Szövetkezet készített el számukra. Dalaik, dalcsokraik saját gyűjtésű helyi és mátrai népdalok, amelyeket a mátraderecskei tájszólás tesz igazán egyedivé. Az eredeti, mátraderecskei tájszólás népdalokban való továbbéltetése csak néhány éve jelent meg a kórus gyakorlatában, és mindinkább törekszenek annak tökéletesítésére. Témáik a régi paraszti élet hétköznapjairól, mindennapos munkáiról, örömeiről, bánatairól és persze a szerelemről szólnak. Ennek megfelelően szerkesztettek fonós, aratós, summás és szüreti dalcsokrokat, de van katonás, lakodalmas összeállításuk is.

Az egyik legjelentősebb magyar etnikai csoport a palócoké. Az ország észak-keleti felföldjének megyéiben, a Mátra, Bükk és a Karancs hegység északi oldalain, Heves, Borsod és Nógrád megyében élő, különleges tájszólású magyarság. Terjeszkedésének északi határát a szlovákság alkotja. Különböző csoportjait nem lehet élesen elkülöníteni, mert a szellemi és tárgyi néprajz anyaga nem választja el őket eléggé egymástól, bár természetesen csoportok vannak, és különbség van a nyugati és keleti palócság között. Származásuk bizonytalan. A palócok szorgalmas földművelők, jó marhatartók, és mesteri fafaragók is voltak. A nők különös foglalatossága a vászonkészítés volt. A régebbi időkben nemigen lehetett látni házat, melyben szövőszék ne lett volna. Nyelvjárásuk különleges, ma is élő, és megkülönbözteti őket minden más nyelvjárástól.

A népviselet: a köznapi és ünnepi öltözködés egy-egy vidékre jellemző és egymástól eltérő rendszere, amely egy viseletközösségen belül kifejezte az egyes személyek társadalmi helyzetét, életkorát és családi állapotát. A palócok viselete több kisebb csoportba tartozik. A nők viselete nagyon változatos, nagyon színes, helyenként még ma is él az idősebb korosztálynál. Ezen a vidéken, a Palócföldön hordják a legtöbb, és egyes vidékein a legrövidebb szoknyát. Itt maradt meg a főkötő ékessége, az arany és ezüst csipkedísz. Mátraballa, Mátraderecske, Recsk, Parád és környékén is megegyeznek a viselet lényeges elemei: a színes, rakott, szövetszoknya, a rojtos, hímzett vállkendő, ingváll és a fejdíszük, az arany és ezüst csipkedísz.

A férfiak korábban magas tetejű süveget viseltek, csak később terjedt el a széles karimájú kalap. A derékszögű darabokból összeállított, rövid vászoninget sokáig hordták, hozzá bő vászongatyát viseltek. A munkához kötényt kötöttek maguk elé, melynek díszített változata átment az ünnepi viseletbe is. Jellegzetes ruhadarabjuk a szűr volt. Az alföldi szűrnél rövidebb, a dunántúlinál hosszabb volt, szerény díszítéssel. A XIX. században juhgyapjúból készült háziposztóból szabott nadrágot is viseltek már. Később a nyersfehér posztót felváltotta a kék, majd jóval később a fekete. Eleinte csak gazdag legények viseltek posztónadrágot az esküvőjükön, tőlük kérték kölcsön a szegényebbek. Lábbelijük eleinte a bocskor volt, melyet a századforduló után csak a pásztorok és a szegények hordták, később aratásra vették föl. Hétköznap bakancsot, ünnepen csizmát viseltek. Később a csizma a gazdagoknál és a szegényeknél is átment a mindennapi viseletbe.

Látnivalók:

Az egykor a falu szélére épített, de ma már a település közepén elhelyezkedő barokk római katolikus templomot 1804-ben a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel.

A községtől délre egy 260 méter magas dombhát nyugati végén magasodik Kanázsvár toronycsonkja és néhány falmaradványa. Feltehetően a török veszély növekedése miatt építették a falu birtokosai a 16. század második felében, Sirok megerősítésével azonos időben. Még ugyanebben az évszázadban, valószínűleg Eger elestének évében (1596) elpusztult a kis erősség. A várnak okleveles említése nem ismert. A vár teljes északnyugati oldala a II. világháború előtt állt. (Forrás: egy helyi lakos 1985-ös elbeszélése alapján.)

Népművészeti Galéria és Palóc Út Információs Központ: A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet mátraderecskei szövőműhelye ma is hangos a szövőszékek ütemes csattogásától, ahol csodálatos len-, kender – és pamut alapanyagú szőttesek születnek. A galériában láthatóak az itt dolgozó iparművészek sikeres pályázati anyagai, hiszen mind a mai napig folytatják a palóc szőttes hagyományok gyűjtését, a sávoly-, ripsz-mintaszerkesztés és csíkritmusok feldolgozását, s ezen anyagok másokkal történő megismertetését. Az épülethez kapcsolódva, külön teremben kiállítás is található. A Palóc szobában megismerhetik a múltunkat idéző textíliákat, bútorokat, tárgyakat, valamint Gy. Kamarás Katalin mátraderecskei származású iparművész kender- feldolgozást ábrázoló kerámiáit. A kiállítás másik részében a Dr. Tóth Eszter fizikus által összegyűjtött, s a radon-kutatáshoz kapcsolódó anyagok szolgálnak érdekes információkkal.

Hősök parkja: A falu központjában az egykori régi temetőben található az 1848-49-es szabadságharc emlékhelye. Itt látható Kis János honvédőrnagy vörös márvány síremléke, aki a szabadságharc leverése után haláláig a faluban élt. A temető templom felőli részen, központi helyen állították fel az ismeretlen katona szobrát. Azoknak a volt mátraderecskei katonáknak állítva emléket, akik az első-, vagy a második világháborúban hősi halált haltak. Nem messze ettől a szobortól található, a hajdani szovjet hősi emlékmű is. Világhírű tudósok emlékfái: Az utóbbi évtizedekben több híres ember látogatott el Mátraderecskére, akik segítették a település fejlődését. A teljesség igénye nélkül Teller Ede világhírű atomfizikus, Gajdusek Dániel Nobel díjas orvosprofesszor és Jan S. Nilsson a Svéd Királyi Akadémia elnöke is eltöltött rövidebb-hosszabb időt a faluban. Mindannyian egy fát ültettek a Hősök parkjában. A fák előtt elhelyezett emléktáblák feliratai: A kertben legutóbb, a III. Bolyki találkozó résztvevői ültettek fát, a Mátraderecskén megtartott találkozó emlékére.