Városok-Falvak Szövetsége

országhatárokon átnyúló kulturális kapcsolat

Mikepércs község Hajdú-Bihar megyében található, a Debreceni kistérségben található roppant dinamikusan fejlődő település. Elsődleges értéke a falusias környezete.

Mikepércs Debrecen központjától kb. 10 km-re délre a 47-es főút mellett fekvő, nagy múltú település. A falu egyedülálló természeti szépségekben és megőrzött hagyományokban, értékekben gazdag település az Alföld és az Erdőspuszták határán. Mikepércset ezért is nevezik Erdőspuszta kapujának. A község természeti környezete a tipikus alföldi tájból vezet át a változatos domborzatú, vadászható fajokban gazdag „erdős-pusztákra”.

Vonattal elérhető a MÁV 106-os és 107-es számú, Debrecen–Nagykereki, ill. a Debrecen–Létavértes vasútvonalon.

Az Árpád-korban (XI – XII. században) a Nyírnek nevezett táj, Bihar vármegyéhez tartozó részén alakult ki a Pércs nevű település, melyet a XIV. század közepe után kezdtek Mikepércsnek nevezni. A falu az Árpád-kor elejétől templomos hely volt (mely templom a mai helyén állt), a Váradi püspökség XIII. sz. végére keltezhető tized jegyzékében már szerepel. A mai négy fiatornyos fazsindelyes templomot 1791 – 1795 között építették.

Az 1200-as évek előtt a falu egyik részének birtokosa az Ohat nemzetség. A család kihalása után, V. István király 1270-ben a falu másik részének földesurának, Csépának adományozta a területet. A család felvette a Pércsi családnevet, akik között többen viselték a Mike keresztnevet. Egyes vélemények szerint a Váradi Regestrumban 1220-ban szereplő Mika bihari főispánnak neve kapcsolatos a községgel. 1378-ban a szomszéd falu földesurai a Szepesiek elpusztították a falu nagy részét.

A XV. században a közel 280 lakosú falu két részét Kispércsnek és Nagypércsnek hívták. Míg a falu egyik részéban sokáig a Pércsi család maradt a földesúr, a település többi területének több birtokosa is volt (Uporiak, Szaporiak, Csekeiek, ruszkai Dobók, Szepesiek).

A XVIII. század közepén a lakosság számát 150-200 főre becsülték. A XIX. század közepétől a betelepülők révén az eddigi református vallás mellé egyre több „idegenvallású” került.

A Habsburgok elleni szabadságharc során 1848-ban a mikepércsiek és a sárándiak közösen alakítottak nemzetőr századot Sinay Károly százados, és Czérna József főhadnagy vezényletével. A világháborúk miatt, immár sokadjára nagymértékben lecsökkent a település lakossága.

Az 1900-as években a fő foglalkozások a földművelés és az állattenyésztés volt, de a hatvanas években már a debreceni üzemekben és gyárakban is dolgoztak emberek. A Debrecen közelében elhelyezkedő községek már elég korán kertészkedésre rendezkedtek be. Derecskén hagymát, Monostorpályiban és Hosszúpályiban salátát, zöldségfélét és paradicsomot termeltek a gazdák. Mikepércs az uborka hazájának számított itt Hajdú-Bihar megyében. Mint ahogy a derecskeieket hagymásoknak, a mikepércsieket “ugorkások”-nak nevezték a környező községek lakói, amiért ők nem haragudtak, hiszen jó jövedelem volt számukra az uborka. Sőt régen maguk is szívesen és kedvesen incselkednek a menyecskékkel az uborkás nótában:

“Lányok, lányok, nektek nyílik a rózsa,
Menyecskéknek a savanyú ugorka.
Akkor lesz a menyecskékre csuhaj jó világ,
Mikor nyílik a savanyú ugorka-virág.”

Népköltészete, folklórja nem sokban különbözött Hajdú-Bihar megye többi községétől. A Debrecenhez való közelség igen hamar megindította a polgárosodási folyamatot, mégis ennek ellenére Mikepércs nagyon sok hagyományos vonást őrzött meg napjainkig.

Fő vízfolyásai: Tócó, Kondoros, Veker, Kösely, Katiér, Szilas.

A település legfőbb természeti értéke a község délkeleti határában található tölgyfa. Ez a szájhagyomány szerint 1000 éves, a szakemberek a korát azonban “csak” 250-300 évre teszik.

Napjainkban Debrecen közelsége meghatározó. Mikepércs, Debrecen agglomerációs vonzáskörzetében található. A településen áthaladó 47-es főút hatalmas forgalmat bonyolít le. A községben több mint 4000 fő él.

Nevezetességek

- A Földikutya Rezervátum védett terület: Mikepércs és Hajdúbagos határában fekszik. A földikutya Magyarország egyik legritkább rágcsáló faja a megtévesztő elnevezésű földikutya, akinek csupán annyi köze van az ember legjobb barátjához, hogy egy kicsit hasonlít annak néhány napos kölykéhez. A XX. század elején még szép számmal éltek a Kárpát-medencében, fogyatkozásuknak legfőbb oka a mezőgazdaság terjeszkedése, így napjainkban szigorú természetvédelmi oltalom alatt állnak. 1976-ban védetté nyilvánított 300 hektáros Nagynyomás nevű, szép homoki legelő, a magyarországi bennszülött földikutya országosan is egyik legjelentősebbként számon tartott élőhelye. A földikutya mellett nevezetes még a terület a jelentős ürgepopuláció által odavonzott ragadozó madarakról, és a tavasszal itt díszlő fokozottan védett magyar kökörcsinről.

A földikutya rezervátumot K-ről a népvándorlás-kori szarmata földsáncrendszer az Ördög-árok maradványa választja el attól az erdőterülettől, melynek néhány idős, tatárjuharos tölgyfoltja felidézi a Tiszántúli flórajárás hajdani, tisztásokkal tarkított, nagy kiterjedésű pusztai tölgyeseit. A védett terület átnyúlik Hosszúpályi határába, s a Debrecen-Hosszúpályi műútig tart. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának felügyelete alatt áll. Csak engedéllyel és kísérővel látogatható.

- A Kályhamúzeum 2001 augusztusa óta áll a látogatók rendelkezésére. Az épület régen istállóként funkcionált. A múzeum egy 15 éves gyűjtőmunka eredménye. A kályhák eredete az 1800-as évekre tekint vissza.

A gyűjtemény kb. 70 darab öntöttvas kályhából, kisebb öntöttvas tárgyakból áll, mint például vasaló, mozsár, lámpa, fogas, esernyőtartó. Mind egyedi sajátosságú motívumokkal van díszítve. Az öntvényeken kívül megtalálhatók még a régi paraszti élet használati tárgyai: köcsög, sütőlapát, favilla, vászonfazék, mángorló, tejes edények, szakajtó kosár. A kályhák nagy része a régi Magyarország területeiről származnak. Van közöttük: Nagrádi, Kaláni, Hisnyóvizi, Ruszkabányai, Aninai, Frieglandi, Polhai, Munkácsi.

- A Mikepércsi csárdás az országszerte ismert Debreceni Népi Együttes műsorának igen kedvelt, Debrecenben és környékén nagy népszerűségnek örvendő tánca volt. A Debreceni Népi Együttes egyik vezetője – Béres András – a tánc koreográfiáját saját gyűjtése alapján, a tánccsoport lelkes fiataljainak közreműködésével készítette el. Béres András gyűjtő munkájának köszönhetően maradt fenn ez az igen jellegzetes, szép tánc.

Amikor a Debreceni Népi Együttes Mikepércsen bemutatta a Mikepércsi csárdást, a falu nagy lelkesedéssel, örömmel fogadta azt. A csárdás feldolgozását az összeállításban magukénak érzik, s azok az öregek, akik emlékeznek még a régi csárdásra, azt állítják, hogy a Mikepércsi csárdásban sikerült megtalálni a régi bálok hangulatát. A lejegyzések segítségére filmeket készítettek, hogy pontról – pontra megfigyelhessék a lépéseket és ezek leírásával, lerajzolásával, lehetőséget teremtsenek arra, hogy a jövő nemzedéke is megtanulhassa, megismerhesse a táncot.

Az együttes nemcsak a színpadon járta a Mikepércsi csárdást, hanem mulatsági táncai közzé is betette. Ezt a mikepércsi hagyományt a fiatalok ma is őrzik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2010. június 19-én, a Csárdás Napján tartott Guinnes-rekord kísérlet, amikor is megdöntötték a világon a legtöbben egyszerre csárdásozók létszámát, hiszen Baján a Szentháromság téren 1597-en táncoltak egyszerre.

- A Nyárfási legelő a Hajdúsági Tájvédelmi körzet őrzött, féltett kincse. A legelőn változatos, védett növényféleségek találhatók, bogárvilága rendkívül gazdag. A legelő melletti erdőségben található a szintén védett „Ezeréves” tölgy. Vadon élő állatai: őz, vaddisznó, nyúl fácán, nyest és a védett földikutya. Gazdag madárvilága van.

- Az első egyházmegyei adat szerint 1763-ban már kőtemplom állott a mai templom helyén, illetve annak közelében. A református templom 1793-ban épült egy kisebb domb tetejére, egyhomlokzatú torony templom. Az Alföldön jellegzetes egyhajós, síkmennyezetű, oldalbejárós toldalékkal kialakított templom előtt kétemeletes, négyszögű torony áll. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. A torony háromszintes, három négyzetes toronytestből és négy fiatoronyból áll. A sisakokat és a fiatornyokat egy-egy gömbdísz koronázza. A toronysisak az erdélyi református fatemplomok hatását tükrözi. 1968-ban átépítették és újrazsindelyezték. A későbbi műemléki helyreállítás során visszaállították az eredeti tűzőrfigyelő körüljárót. A templom megjelenése erdélyi hatást sugall, melyhez hasonlót csak Fehérgyarmaton lehet találni. Harangját 1718-ban öntötték Nagyváradon.

Kerékpáros- és gyalogtúra útvonalat jelölt ki Mikepércs Önkormányzata Vándor-ló néven. A két irányba vezető útvonal számos természeti szépséget tár elénk. A debreceni Vekeri-tótól Mikepércsen keresztül Hajdúbagosig vezető kirándulóút 12 kilométer hosszú, ezért padokat helyeztek ki a pihenni akarók részére. Debrecen felől az Alföldi Kéktúra útvonalról ágazik le Mikepércs irányába. A túrázók változatos tájban, pusztás legelőkben, lombhullató és tűlevelű erdők váltakozásában gyönyörködhetnek. Horgászhatnak a Rókás Horgásztóban, megtekinthetik a földikutya rezervátumot, megnézhetik az Ezeréves tölgyet, és Mikepércs nevezetességeit.

Mikepércs honlapja